Abból a jeles alkalomból, hogy már kezemben a bizonyítvány vadi új szakmámról, próbálom összeszedni a gondolataim a szinkronról, annak mai helyzetéről. Teszem ezt azért, mert a minap is nagyon felidegesített egy cikk, de leginkább a kommentárok, vagy inkább a kontár kommentálók.
Kezdjük ott, hogy a második magyar hangos film nem más volt, mint az 1931-es Hyppolit, a lakáj. Számomra ebben az a megdöbbentő, hogy ez a film tele van nyelvi humorral, kiváló dialógusokkal, és olyan alakításokkal, amiben óriási szerepe van a beszédnek. És úgy született egy ilyen film, hogy gyakorlatilag nincs mögötte múlt. Pontosabban filmes múlt. De van mögötte irodalom és a színház. És bár ez így egy eléggé rögtönzött és hányaveti konzekcencia, mégis kijelentem, hogy a tehetség meg volt, és nem tartott sokáig ezt tökéletesen filmre adaptálni.
Ennek fényében talán nem is akkora csoda, hogy a szinkron hamar betette lábát kicsiny országunkba, és szép karriert futott be, addig a ma már rettenetes közhelyig, hogy a magyar szinkron világszínvonalú. Volt. Teszik hozzá sokan, sok helyütt. A kép ennél persze sokkal árnyaltabb. De valahányszor - megjegyzem elég ritkán - megjelenik egy cikk egy adott szinkronról, mindig megjelennek a fanyalgók. Én csak hülye sznoboknak hívom őket, pedig talán inkább hülye bölcsészeknek, kockafejű angolszakos barmoknak kéne őket nevezni. Hogy miért? Na, ezt fogom bővebben kifejteni.
A filmszinkron fordító tanfolyamon, nevével ellentétben nem csak a szinkronnal, hanem a hangalámondással és a felirattal is foglalkoztunk. És nem csak technikai, szakmai, hanem kultúrális szempontból is.
Rendkívül tanulságos volt az a kis gyűjtemény, amit Kálmán Judit tanárnő osztott meg velünk. Megkérte ugyanis Magyarországon magyar nyelvet tanuló, a világ számos országából származó diákjait, meséljék el, mi a helyzet náluk a mozgóképes alkotások saját nyelvre történő adaptálásával.
Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a lengyeleknél csak a hangalámondást ismerik. Mindenre ezt alkalmazzák a gyerekmesétől az akciófilmeken át, a dokumentumfilmeken keresztül a szexfilmekig. Szerintem kicsiny országunk kutúrális gazdagságát hivatott bizonyítani, hogy ez a fajta magyarítás HIVATALOSAN, tehát pénzért készült megbízás során csak a dokumentumfilmek esetében alkalmazott. Ennek egyébiránt - hiába is faggatóztam - nem tudtam meg, milyen praktikus oka van. Merthogy szerintem nincs. Csakis lélektani. Hitelességet és eredetiséget kölcsönöz a hallottaknak az, hogy halkan halljuk, szinte csak érzékeljük, hogy eredeti nyelven is igen, az hangzik el, amit nekünk itten magyarul meg akarnak, értitek, MAGYARázni. Okos elgondolás, bevált, működik.
A hangalámondás minden egyéb esetben - legalábbis így a 21. század elején - vicces retró fílinget áraszt, és aki 1980 környékén vagy még az előtt született, annak eszébe juttatja a kalóz kazetták boldog békeidejét, amit annyira nem is sajnálunk, hogy elmúlt.
Szeretnék valamit leszögezni. Szilárd véleményem az, hogy a szinkron, vagyis az, amikor a képen látható beszélő emberek a csak nekik szánt magyar hangon szólalnak meg, na, az kérem kényelmi szolgáltatás. És itt szeretnék visszatérni a köcsög bölcsészekre. Istenem, hányszor, de hányszor belefutottam már olyan véleményekbe, amikor az illető előbb megállapítja, micsoda nehéz helyzetben van a magyar szinkron szakma (és ez így is van), és utána még ő maga is kéjes élvezettel rugdalja meg, felsorolva annak összes hibáját és bakiját (van neki sok), és végül diadalmasan kijelenti, hogy micsoda baromság egyébként is ez az egész szinkronosdi, egy csomó országban nincs is, és különben is, azért olyan hülye, idegennyelvileg műveletlen nép a magyar (nem az!), mert nem néz filmeket eredetibe. Na mire idáig elérek, már rég falnak mentem, sőt, vissza is jöttem.
Ezeknek az embereknek a fenti "félkövér, dőlt" kifejezés valószínűleg még soha nem jutott eszébe. Minek is jutna, hiszen űberfaszán tud angolul, és megérti azokat a filmeket, amiket az általa kedvelt műfajok alkotói kitermelnek.
Annyira szeretném az összes ilyen baromarcúnak megüzenni, hogy a szinkront nem bántani kéne, hanem hálásnak kéne lenni érte!!! Mert amikor ezen jó polgártársaink az eredeti nyelvű tévé adások és minden magyarítás nélküli moziélmény mellett kardoskodnak, akkor bizony erősen úgy csinálnak, mintha ők lennének az univerzum közepe, és messze nem érdekelné őket, hogy nem csak ők lehetnek célcsoport. Sőt!
Ezeknek (sic!) az érvelése általában az alábbi témák köré csoportosítható:
1. Az eredetiben sok olyan plusz van, ami a magyar fordításban elveszik.
2. A nyelvtanulás kiváló eszköze az eredeti nyelven vetített műsorok és filmek nézése, hallgatása.
3. A színészi alakítás fontos része a színész saját hangja.
Na, akkor lássuk az én ellenérveimet:
1. Az eredetiben sok olyan plusz van, ami a magyar fordításban elveszik.
Egy tehetséges fordító (sok ilyen van, csak a munka még több) által jól megírt magyar szöveg épp annyit tud pluszban hozzáadni egy filmélményhez, mint amennyit esetleg kénytelen elvenni.
És az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egy igazán őszinte, mondjuk tisztességes középfokú (beszélt) nyelvtudással rendelkező emberke készséggel elismeri, hogy bőven van annyi hiányosság a nyelvi ismereteiben, ami megakadályozhatja a tökéletes műélvezetet. Mert nekem ne mondja egyetlen angolszakos köcsög se, hogy minden egyes szót, kifejezést megért - akkor is, ha az illető amcsi paraszt (Hazárd megye Lordjai) vagy New York-i, gettóból szabadult nigger (16 utca), vagy ha éppen Jim Carrey az egyik forgatási napon a szokásosnál is több kávét ivott, és jobban pörög a nyelve, mint egy búgócsigának.
Tovább megyek! Mi a helyzet a nüansznyi humormorzsákkal, történelmi, kulturális utalásokkal, különbségekkel, amiről egy átlag magyar nézőnek lövése sem lehet, és nem is kell, hogy legyen. Persze angol szakon ezt is tanítják, tudom én! De biztos, hogy egy kellemesnek ígérkező másfél órát azzal akarok tölteni, hogy agyalok azon, hogy ezzel most arra akart utalni, hogy.... És biztos, hogy fejből vágom a váltószámokat, és az európai mértékegységekhez trenírozott agyam kapásból váltja a gallonban, fontban, mérföldben, inch-ben megadott adatokat valódi, számomra is értelmezhető mértékekké?
De tegyük fel, hogy a legifjabb, moziba járó, tévét néző, angolól ezerszeresen túlképzett generáció már itt él köztünk, és ez nekik meg se kottyan.
Igen ám, de a Jóisten közbeszól, ahogy közbeszólt már annál a torony projektnél is ott közvetlenül Bábel határában. Mert bár az amcsik gyomra ezt nehezen veszi be, nem csak angolul beszélnek ezen a sárgolyón. Oké, gonosz vagyok, persze, hogy tudják ezt. Azt azonban már tutira nem értik, hogyan készülhetnek filmek (maradjunk a filmeknél) az angolon kívül más nyelven is. Nem én fogom elmagyarázni nekik. Legyen elég annyi, hogy a köcsög angolszakos, meg a legifjabb generáció kiművelt emberfői talán már nem verik annyira a mellüket, ha egy német, orosz, francia (a Taxit se a képi élményért nézzük), spanyol, olasz (La vita e la bella), lengyel, japán (Clint Eastwood örökbecsű alkotása: Levelek Iwo Dzsimáról) filmet tolnak a képükbe. Ugye milyen jól jön akkor a szinkron! De legalább egy felirat!
Na igen, a felirat. Szinkron üldöző barátaink ezzel még úgy-ahogy kiegyezni látszanak. Mert hát az eredeti alkotás hangban csorbítatlan, és a nyelvet nem vagy nem úgy beszélő nézőnek - ergo mindenkinek - lesz némi foglama arról, mit makognak azok ott a filmvásznon. Igen, a filmvásznon! Mert hogy véleményem szerint kizárólag oda teremtett azt a technológia nagy istene.
Próbált már valaki feliratos filmet tévé készüléken élvezni? Nem nézni, élvezni! Én tudom, hogy ma már csak a legelvetemültebbeknek nincs még hatalmas plazma, LCD, akármilyen csoda tévéje, a lényeg a hatalmason van, de szerintem még az sem elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen el tudjuk olvasni, és ne takarjon ki túl sokat a képből. Arról már nem is beszélve, hogy egy olyan világban, ahol a tévében csak feliratos külföldi műsorok mennek, a keresőképes családtagok hamar becsavarodnának, ha fel kellene olvasniuk a meséket vasárnap hajnalban a 6 év alatti csimutáknak, és a brazil sorozatokat minden délután a nagyinak, aki már szemüveggel is rosszul lát.
Az eredmény Hitchkock filmbe való.
Na, de lapozzunk.
2. A nyelvtanulás kiváló eszköze az eredeti nyelven vetített műsorok és filmek nézése, hallgatása.
Na, kérem, ha ott tartunk, hogy a szinkront konkrétan elutasítjuk, az iparágat kiírtjuk, a helyét felszántjuk és beszórjuk sóval, akkor ugyebár a gyermekeknek, tizenéveseknek szánt tévéműsorok se magyarul szólnak. Ami azért nagy baj, mert a gyerek egy bizonyos elétkorig elsősorban magyarul tanul, és mondjon bárki bármit, a gyerekek szókincsére nagy hatással van a tv, vagyis amit néznek és hallanak., Így egyszerre lehet a tévé azidegen nyelv tanulás jó eszköze - ezért vannnak a külföldi csatornák, és a magyar nyelvkészség csiszolója - már ha olyan dramatugok élnek és alkotnak kis hazánkban, akik legalább ennél a korosztálynál odafigyelnek arra, hogy értéket teremtsenek.
És nem szabad megfeledkezni arról a generációról és/vagy társadalmi rétegről sem, akik közül még/már csak igen kevesen értenek idegen nyelveket, viszont elsőszámú szórakozási lehetőségük a tévé, mert közel van és olcsó. És persze silány és butít, de a hiba nem a készülékben van, hanem a műsorkészítőkben, tehát a kollektív elbutulás nem természeti katasztrófa, hanem - mint már oly sokszor - emberi mulasztás eredménye.
Egy szó mint száz, egy csatorna azért magyar nyelvű, hogy azon minden magyarul szólaljon meg, aki eredetibe akar vmit nézni, válogasson a moziból - a felirattal sem kell feltétlen törődni - vagy a külföldi csatornákról vagy az internetről!
3. A színészi alakítás fontos része a színész saját hangja.
A helyzet az, hogy nem lehet minden színész egyben színész óriás is, a tisztességgel elvégzett iparosmunka azonban még nem ártott meg senkinek, se szolgáltatónak, se befogadónak.
Alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy annál igényesebb a stáblista, minél többen olvassák azt. Tehát biztos vagyok benne, hogy egy hollywoodi szuperprodukció dvd-s változatán (moziban úgyis csak feliratos volt), kiváló alakításokkal találkozhatunk, de ahogy szűkül a piac, úgy veszít lelkesedéséből a forgalmazó, és ezzel egyenes arányban csökkenti a büdzsét is. A színészek már így is sztrájkolnak, hogy éhbérért dolgoztatják őket, nem csoda, hogy van igény az olcsóbb tucatszínészre is!
De köcsögéknek nem kell ám egy zugcsatorna zugfilmjének zugstúdióban elkészült szinkronjáig szaladnia, ha fikázni valót keresnek, és naná, hogy találnak. Az általam csak magyar szinkronnal imádott Jóbarátok szinkronhangjaiba is belekötöttek a mocskok. És amióta volt szerencsém az eredetihez (YouTube), én már tudom, micsoda isten áldotta tehetség az a 6 magyar színész. Az eredetiben Joey színtelen, Monica affektál, és Rachel elviselhetetlen ripacs.
Huh! Így első szuszra nagyjából ennyit akartam mondani.
Uff.
All rigths reserved. :-)
